„Tunézia jobbításáért tértem haza”

Exkluzív interjú Mehdi Houas-szal, tunéziai kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterével

Mehdi Houas, tunéziai emigráns szülők gyermekeként 1959-ben Marseille-ben született. Egyetemi tanulmányai után sikeres vállalkozóként szerzett nevet magának Franciaországban. A januári, „jázminos” forradalom után megalakult kormány miniszterelnöke a kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter posztjára nevezte ki. Megbízatása ugyan hat hónapra szólt, de a júliusi kormányátalakítás után is megőrizte tárcáját. A Krónika számára Tuniszban, az V. Mohamed sugárúton lévő irodájában, hivatalának meghosszabbítása előtt nyilatkozott.

 

Emigrációból tért vissza hazájába. Mivel vívta ki az új politikusok bizalmát?
 

Franciaországban születtem, és egy hatgyerekes családban nőttem fel. Apám a függetlenné válás után hagyta el Tunéziát, mivel Burgiba elnökkel való viszonya nem volt felhőtlen. Franciaországban szereztem mérnöki diplomát, majd 25 évig Párizsban vállalkozóként dolgoztam. Tanácsadó cégem az új technológiák bevezetésére szakosodott, Párizson kívül Londonban, Brüsszelben, New Yorkban, Hong Kongban és Tunéziában voltak leányvállalataink. A vállalat nyitottságára jellemző, hogy a legnagyobb egyetértésben hárman irányítottuk a céget: egy zsidó menedzser, egy katolikus igazgató és jómagam a muzulmán mérnök. Minden bizonnyal e szakmai előéletemmel hívtam fel magamra a figyelmet. Az innovatív gondolkodású vezetők nélkül Tunézia sem valósíthatja meg az ország megújítását szolgáló merész terveit.

 

Sikeres vállalkozóként a politika sikamlós útjára lépett.
 

Valóban, nem könnyű feladat mellé tettem le a voksomat. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de azért vállaltam el e kulcsfontosságú állást, mert ezzel tudtam legjobban segíteni hazámon. A világ az év elején különleges eseményeknek lehetett szemtanúja. Történelemformáló időszakot éltünk át, s patriótaként nagyon jó érzés e változások részese lenni. Apám húsz évig küzdött Tunézia szabadságáért, s kötelességem e harcot folytatni, immár az ország jobbításáért, és természetesen más eszközökkel.

 

Hosszú tárgyalások előzték meg megbízatását?
 

A miniszterelnök igen szokatlan időpontban, reggel hét órakor telefonon kért fel a posztra. Szememet dörzsölve megkérdeztem, mennyi időm van a gondolkodásra. Két percet adott, s én fél percen belül igent mondtam. A huszáros válasz után egy kicsit magamba mélyedtem, noha sikeres vállalkozó voltam, de nem volt politikusi gyakorlatom. Most már érzem, hogy jól döntöttem. Módszerem megegyezik a vállalatomnál alkalmazottakkal: gyorsan lépni, és gyorsan élvezni a hasznot. Kicsiből induljunk ki, de merjünk nagyot álmodni.

 

Hogyan jellemezné a tunéziai túrizmus jelenlegi válságát?
 

Szögezzük le, ez nem válság, ez a forradalom következménye. A januári események gyökeres változást hoztak egy nehézségekkel küszködő ország életében, de ez áldozatokkal is járt. A turizmus Tunézia egyik legfontosabb gazdasági ágazata, közvetlenül a munkavállalók tizenkét százalékának ad megélhetést, ami 350 ezer embert jelen. Ezen kívül még közvetetten kétszázötven ezer ember létfenntartására is hatással van. Az ország stabilitásában is meghatározó a szerepe: a nemzeti jövedelem 7-8 %-t termeli. A korábbi időszakban évente hét millió turista kereste fel az országot. Törvényszerű, hogy a politikai változások elbizonytalanították a Tunéziába készülőket. Az első három hónap 45 %-os visszaesést hozott a foglalásokban, de ennek kisebb volt a jelentősége, mivel a téli hónapok nem meghatározók. Az előfoglalás visszaesése természetesen még nagyobb volt, az utasok és az utazási irodák várták a fejleményeket. Később, amikor a világ megbizonyosodott az ország fokozatos konszolidációjáról, az idegenforgalmi adatok is javultak.

Látja már az alagút végét?
 

Szerencsére rövid ideig tartott a krízis időszaka. Sok a visszatérő turista, részben rájuk alapozva kívánjuk visszaszerezni a Tunéziát kedvelő vendégek bizalmát. Keményen kellet dolgozni, széleskörű reklámkampányba kezdtünk, a marketingre nagy figyelmet fordítottunk, az idegenforgalom, a kereskedelem további fejlesztését tűztük ki célul. Az előfoglalások kiesésének pótlására last minute akciókat hirdettünk meg. Célkitűzésünk, hogy az év végére a bázis évi forgalom legalább 60 %-át realizáljuk. A 60 % feletti eredményt már jónak értékelném, a 80% pedig kitűnőnek számítana. Ez utóbbi esetben, a túrizmusban dolgozók megélhetése sem kerülne veszélybe, ami a szociális feszültségek enyhülésére is kedvezően hatna.

 

Mi az Ön filozófiája a tunéziai túrizmus fejlesztésére?
 

Tapasztalataim alapján a túrizmus nagyon sok területe érett meg a változásokra. Tunézia egy csodálatos ország, korábban viszont csupán a tengerpart, a napfény és a hotelek jelentették a legfőbb vonzerőt. Elődeim a hagyományok, a műemlékek széleskörű bemutatására, a kulturális turizmusra kevesebb figyelmet fordítottak. Pedig van mivel büszkélkedjünk: ne feledje, a történelmünk háromezer évre tekint vissza. Tunézia egykor az egész földrész nevét adta, hiszen a római korban Africa provincia nevet viselte. A világ első demokratikus alkotmányát is e földön, Karthágóban fogadták el. Három világvallás legszentebb hagyományait találja a Tunéziába utazó: Dzserbán él a világ második legrégebbi zsidó közössége, Kairouanban az iszlám világ harmadik legjelentősebb mecsetje található, Szent Ágoston pedig Tunéziában vette fel a keresztény hitet, s I. Viktor pápa is Észak-Afrikából került Rómába. Még sokáig sorolhatnám tárgyi és szellemi kincseinket. Ez a gazdagság mindez ideig rejtve volt a turisták tömegei előtt. A turistaszezon viszonylag korlátozott, de ha figyelembe vesszük, hogy Tunézia gazdag termálvíz kinccsel rendelkezik, a gyógyfürdők kiépítésével a szezon is meghosszabbítható. A kevésbé forró évszakok ideálisak a hagyományok s a történelmi emlékek alaposabb megismerésére is.

 

Hol tölti Ön a vakációját?
 

Természetesen Tunéziában, hiszen minden más válasz az olvasó és a magam számára is elfogadhatatlan lenne. Szeretem a hazámat.