Észak-Afrika ősi városai

Tunézia kedvelt utazási célponttá vált. A tengerparti nyaralás mellett – színes, fordulatos történelmének köszönhetõen – több nép kultúrájának lenyomatát õrizve sok látnivalót kínál. Ezek közé tartoznak Sousse és Mahdia, az egykori fõvárosok.

Tunézia a napfény országaként hirdeti magát. Sokszínû többféle értelemben is. Területét kellemes mediterrán éghajlatú tengerpart, sivatag, hegyek alkotják. Történelme során punok, rómaiak, vandálok, bizánciak, arabok, spanyolok, törökök és franciák vallották magukénak földjét vagy annak egy részét. Mindegyik kultúra meghagyta emlékeit, így bõvelkedik látnivalókban. Talán a nagy „keveredés” következménye a tunéziaiak általunk tapasztalt nyitottsága, kedvessége.

Minden kultúrában más a jelentése az érintésnek. Tunéziában a legtermészetesebb dolog, hogy a pincér ismerõsként üdvözli a vendéget, a hölgyeket néhány nap után már puszival köszönti. Az is megtörtént, hogy a tágas hallban ülõ francia vendéghez szaladt oda, az ott éppen áthaladó szobaasszony és mindenki szeme láttára cuppanós puszival hálálta meg a borravalót. A mi takarító asszonyunk minden nap kedvesen érdeklõdött hogylétünk felõl, jó szándékának simogatással is nyomatékot adva. Volt úgy, hogy amikor a sétányon futottunk össze vele, a közeli bokorról gyorsan virágot tûzött a hajamba. Persze az intimitáshoz a másik oldalról is kell némi fogadókészség.

Magyarországról is sokan látogatnak el a napfény országába (amely júniusban meglepõ módon néha felhõs, esõs, viharos volt). Csalogató, hívogató a homokos tengerpart, a kényelmes nyaraláshoz kiépített infrastruktúra, az egyre jobban elterjedõ „all inclusive-itás”. A helyszínen az utazási irodák – a napozást, láblógatást megszakítandó – városlátogatásokat ajánlanak, szerveznek. Érdemes ezekre elmenni, mert Tunézia sok kincset rejt. Ajánlható az egyéni utazás is: taxival, iránytaxival (kisbuszszal), busszal, vonattal, metróval, (a mi fogalmaink szerinti HÉV-vel), kényelmesen, biztonságosan, olcsón utazhatunk az országban.

Sousse falai közt

Júniusban egy hetet töltöttünk Sousse közelében. Már régebben jártunk a Tunézia keleti tengerpartján fekvõ városban, amelyet a második legrégebbiként tartanak számon az országban. Mostani szálláshelyünk „club” formában mûködött, ami nagy területen szétszórt kisebb házakat jelent. Az épületeket összekötõ sétányok mentén virágzó bokrok pompáztak, pálmák lengedeztek, gránátalma pirosodott. A szállóvendégek száma kitett egy kisebb falut, összetétele pedig vegyes nemzetiségû volt, domináns orosz nyelvû jelenléttel. Tapasztalatunk szerint a vendégek nagy része nem beszélt idegen nyelvet, a szálláshely alkalmazottai azonban több nyelvet – valamilyen szinten – értettek. Ottlétünkkor zajlott a labdarúgó világbajnokság. A német vendégek egy csoportja harsány felkiáltásokkal fûszerezve, hazája lobogójának színeiben pompázva, együtt szurkolta végig a rangadókat. Gyõzelmüket ünnepelve felállva énekelték el a német himnuszt, s utána megszámlálhatatlan mennyiségû korsó sör felhajtásával nyugtatták túlfeszült idegeiket.

Sousse-t a történelmi források szerint a Kr. e. IX. században a föníciaiak alapították Hadrumet néven. Viharos története során Diocletianus császár uralkodása alatt (Kr. u. III–IV. század fordulóján) a Byzacena provincia fõvárosa is volt. Ebben az idõszakban, Karthágó után a római uralom alatt lévõ afrikai terület legfontosabb városának számított. A régi város kõfallal kerített része a Medina, az óváros. Az egyik legfõbb látnivaló a 851-ben épített Nagymecset, amely valaha valószínûleg erõdként szolgált. A funkcióváltás és a bõvítések nem érintették szépségét, arányos, méltóságteljes, letisztult vonalai megnyugtatóak a szemnek. A belsõ udvart a XI. századból származó árkádsor övezi.

A Nagymecsettel szemben található a Ribat, neve erõdöt jelent. A négyszögletes építmény a várost õrzõk szálláshelyéül és szakrális célokra egyaránt szolgált. Állítólag az elsõ emeleten található Afrika legrégebbi imaterme. Az udvaron körbeforogva az ember középkori zarándokhelyen érzi magát, cellaajtók sora tagolja a falakat. A ribatok tornyaiból – amelyeket a tengerparton füzérként építettek – egymásnak jelt adva figyelték az ellenség közeledtét. A városfal Kasbah tornya szintén védelmi szempontból magasodik a település fölé.

A régi arab városok elmaradhatatlan része a „souk” (szuk). Ez többnyire a kanyargós utcákon élõ, lüktetõ bazárt jelenti. Sousseban is megtaláljuk az égvilágon szinte mindent áruló kisboltok kígyózó sorát, a több nyelven „beszélõ”, hívogató árusokkal. A szûk utcákban kifeszített árnyékoló ponyvák viszont eltakarják az épületek szépségét. Tanácsos a Medina kevésbé forgalmas részét meglátogatni, ahol sok-sok apró építészeti szépségre csodálkozhatunk rá. A mediterráneum színvilágával és a nap elleni védekezéssel találkozhatunk: fehérre festett falak, kékre mázolt ablakkeretek, kapuk, szûk ablaknyílások, faragott fa ablakrácsok sorjáznak.

Lenyûgözõ mozaikok

Tunézia hihetetlen gazdag mozaik gyûjteményét a tuniszi Bardo Múzeumban lehet látni. Bár kisebb, de színvonalában semmivel sem marad el mögötte a Sousse-i Múzeum újragondolt kiállításon bemutatott mozaik kollekciója. Lenyûgözõ a hatszáz éves római uralom idejébõl származó mozaikokon kirakott figurák sokszínûsége, anatómiai tudást sejtetõ megjelenítése. Külön öröm a látogató számára, hogy mindezeket szinte testközelbõl szemlélheti. Talán az egyik legmegragadóbb a Kr. u. II. századi fürdõbõl származó Medúza fej. De nem maradnak el mögötte az állatokat, emberi alakokat ábrázoló mozaikok sem, amelyek legtöbbjének méretei is tiszteletet parancsolóak.

Keresztény emlékek is helyet kapnak a kiállításon. Igazi kuriózum a II-III. századi terrakotta – valaha imatermeket díszítõ – csempéket bemutató fal, ahol sajátos Krisztus-arcok jelennek meg. A napkorongban ábrázolt Krisztus-fejet szemlélve önkéntelenül is párhuzamot vonhatunk a Napisten kultusz, illetve Mária, a napba öltözött aszszony õsi bemutatása között. Gyönyörûen helyreállított, mozaikkal kirakott keresztelõ medence gondolkodtat el bennünket, hogy mennyit változtak keresztény szokásaink. A VI. századi medence leginkább egy mostani jacuzzira emlékeztet, amelyben nyolc fõ számára alakítottak ki ülõhelyet. A körben ülés szépen jelképezi a közösséget, az összetartozást; a legalul kirakott alfa és omega jel az alapot, amire a hit épül.

Hitélmények

A kereszténység nyomait a város észak-nyugati részén található katakombák is õrzik. A folyosókról nyíló „szobák” többnyire egy-egy család tulajdonát képezték. Ezek belsejében a halotti torra alkalmas helyet is kialakítottak. A mintegy tizenöt kilométer hosszú labirintust, az ókeresztények temetkezési helyét a Kr. u. V. századig használták. Sousse keresztény közösségének ezrei találtak itt örök nyugalomra.

Látkép Mahdia városáról: itt „igazi” tunéziaiakkal is lehet találkozni

Aki mai hitélményre vágyik, annak ajánljuk, keresse fel a Szent Félix templomot (alsó képünkön). Az egyszerû, fehérre festett falú szent helyen a szertartás elõtt az atya mosolygósan, szeretettel fogadja a betérõ híveket, franciául, angolul társalog velük. Mindenkit buzdít, hogy a liturgiában a Miatyánkot a saját nyelvén mondja. Mi is átélhettük a felszálló, bábeli ima-zsongás lélekemelõ élményét.

Sousse környékének tengerpartja hosszú, homokos, szállodasorokkal beépített. Egy sétányi kikapcsolódásra ajánlható Kantaoui kikötõje, ahol kalózhajók is várják a tengerre szállni kívánókat.

Tunéziaiak Mahdiában

Felkerestük a Sousse-tól délre fekvõ Mahdia városát. Csak ajánlani tudjuk a helyi vonatot, ami mintegy két óra alatt éri el célját. Útközben találkozni lehet „igazi” tunéziaiakkal, nemcsak azokkal, akik a vendéglátásban, szállodaiparban, üzletekben dolgoznak: munkába, egyetemre igyekvõkkel, fehér inget viselõ magoló, láthatólag vizsgára utazókkal, sokgyerekes családokkal. A város fekvése nagyon szép, egy keskeny, tengerbe nyúló földnyelven építették ki erõdrendszerét a kilencszázas évek elejétõl. A település a X. században – rövid ideig – a muszlim világ egyik kalifátusának fõvárosa volt. A Mahdia név attól az uralkodótól származik, aki a vallási fanatizmusból fakadó siíta mozgalomban vállalta a Mahdi (Megváltó) szerepét. Ennek a fatimida kornak szép emléket állít a Nagymecset. A város látogatottsága, nyüzsgése elmarad Soussé-tól. Stratégiai jelentõségét, szépségét akkor értékeli igazán az ember, amikor kisétálva a földnyelv végére visszatekint az erõd tekintélyt parancsolóan magasló falaira. A vár körüli dombokon kõbõl faragott sírok fehérlenek, messzi idõkbe repülünk vissza, míg azt szemléljük, hogy a naptól cserzett bõrû halászok színes csónakjaikkal miként térnek vissza a nyílt vizekrõl a valahavolt pun kikötõ öblébe. A tenger hullámai pedig rendületlenül csapkodják a sziklákat…

Megszámlálhatatlanul sok a látnivaló Sousse városában és a környékén. Reméljük, e néhány ötlet bemutatásával sikerült kedvet teremteni az útnak indulásra. Lóra magyar! Bár stílusosan inkább tevére!

CSERMÁK ZOLTÁN