Sahel gyöngyszemének mozaikjai

Sousse Tunézia harmadik legnagyobb városa, fontos kereske- delmi és turisztikai központ, ahogy a tunéziaiak nevezik: a „Sahel gyöngyszeme”. Méltán tartják a terület ékességének, óvárosának látnivalói, homokos tengerpartja miatt sok turista visszatérő vendégként érkezik ide.

A mai várost – a dokumentumok tanúsága szerint – Kr. e. a 9. században a föníciaiak alapították. Az akkori Hadrumet neve az idők során többször változott, volt Hadrim, Hunericopolis, Justiniapolis. Az arabok tértek vissza az ősi névhez, némileg elferdítve: Susa, Sousse. Több nevezetes történelmi esemény fűződik a városhoz. Például a rómaiak ellen vívott második pun háború előtt Kr. e. 203-202-ben, úgy tudjuk, Hannibál bázisa volt. Győztes itáliai hadjáratából visszatérve itt töltötte a nyarat, mielőtt – a várostól mintegy 200 kilométerre, a szárazföld belsejében fekvő – Zamánál Scipio római hadvezértől vereséget szenvedett.

A költő és a színész

Az évszázadok során a római befolyás egyre erősödött, és Sousse szerepe felértékelődött. Ennek oka jelentős római származású polgára mellett jó stratégiai helyzete volt: segítette a hatalmat, egyrészt a berberek elleni szárazföldi harcokban, másrészt jó adottságú kikötője révén a tengeri küzdelmekben. Gazdasági fellendülését a kiterjedt tengeri kereskedelemnek és az olajfakultúra elterjedésének köszönhette. A várost az olívaolaj-termelés afrikai központjaként tartották számon. Hadrumetum Africa provincia jelentős településévé, később rövid időre a Byzacena terület fővárosává is vált. A gazdasági fejlődés magával hozta a szellemi megerősödést is, Africa provincia jogtudósokat, szenátorokat, lovagokat, s többek között a katolikus vallás nagy alakját, Szent Ágostont adta a világnak.

A jólét a régészeti leleteken keresztül nyomot hagyott a ma embere számára. Sok, gazdagságra utaló ház épült Sousse-ban a római korban, ezek díszítésének fő eszköze a mozaik volt. A mozaik apró kő- vagy üvegdarabokból kirakott mintákat, ábrákat jelent. Előzményei már a korai kultúrákban fellelhetők, igazi virágzása a görög-római korszakra tehető. Kezdetben a mozaikdíszítést természetes színű apró terméskavicsokból készítették, később, hogy a felszín egyenletes legyen, hasábokra vágták a kődarabokat. A Római Birodalom terjeszkedésével a mozaiktechnika a 2–6. században Észak-Afrikában is elterjedt, s olyannyira meghonosodott, sőt virágzott, hogy hatása az európai díszítőiskolára is visszahatott.

Medúzafej                

A mozaikot virágkorában a padlók, a falak, sőt teremboltozatok díszítésére is használták. Az iszlám csak dekoratív célokra alkalmazta, az emberábrázolást mellőzte. A kereszténység művészetében is jelen volt a mozaikdíszítés, bár tartalmában változott. A 13. század után ez a művészeti ág jelentőségét vesztette. A 19. században élesztették újjá a historizáló stílusok. A 20. században sajátos alkotási módot, a „hímeskő” technikát alkalmazta Mattioni Eszter, akinek alkotásai Magyarország több helyén láthatóak: például a budapesti Rókus-kápolnában, Győrben boldog Apor Vilmos síremlékénél.

Tunézia második legnagyobb mozaikgyűjteménye – a tuniszi Bardo Múzeum után – Sousse-ban található. A Régészeti Múzeumot a 11–14. században épült erődben alakították ki, bejárata a szinte egész medinát, óvárost körbeölelő városfalból nyílik. Az itt bemutatott mozaikcsodák számomra már negyedszer jelentettek szemet gyönyörködtető, szívet melengető élményt. A falakat, padozatot hatalmas méretű kiállítási darabok díszítik. A látogatóbarát bemutatóhelyen egészen közelről lehet szemlélni az alkotásokat, melyek a görög, római mitológia alakjait, eseményeit, a kereszténység emlékeit s a mindennapi élet részleteit mutatják be. 

A gyűjtemény két legtöbbet publikált darabja istenábrázolás. Az egyik Oceánusznak, a tenger istenének a 2. századból származó megjelenítése a medinától nem messze fekvő ház fürdőjét díszítette. A nagyméretű fej haját hullámok mossák, tengeri növények, élőlények, halak, ráják, medúzák veszik körül. A másik – azonos korból származó – hatalmas fejábrázolás a mitológiai Medúzát (Gorgót) mutatja, egy tepidáriumban, melegített mozaikcsempés padlós pihenőhelyiségben bukkantak rá. Medúzát két szépséges lánytestvérével együtt a megsértett Pallasz Athéné – a bölcsesség istennője – változtatta rúttá, olyannyira, hogy aki csak meglátta őket, kővé dermedt. Ez az ábrázolás bár riasztó, nem is annyira csúf, a hatalmas szemek mágnesként vonzzák a tekintetet, a hajból kígyók tekeregnek elő.

S bár az előbbiek rendkívül dekoratívak, hadd mutassak be a kiállításból szívemnek kedves darabokat. Az év szakaszait bemutató mozaik egy egész falat fed be. Az egyes hónapokat négyzetekben, a dátumhoz illő tevékenységet folytató emberi alakokkal ábrázolja. Szeptembernél például két, kádban szőlőt taposó férfialak erőlködik. Egészen különleges mozaikokat tártak fel a maszkok házában. A sok szobából álló 3. századi épület folyosóját növényi és geometrikus formákkal díszítették. A legjelentősebb burkolat „a költő és a színész” címet viseli. A hosszú, fehér tunikában ülő költő bal kezében tekercset, jobb kezében calamust, írónádat tart, s hatalmas szemeivel, elgondolkodó tekintettel néz az őt szemlélőre. A színész tűnődve áll, mintha a két ábrázolt maszk között kellene választania. A házban fellelt padlók a mindennapi élet részleteiben is gazdagok, például egy gusztusosnak látszó, tetején díszített torta, egy kerek sajt, amely mellé a kést is „odakészítették”, kínálja magát.

Sousse, a Régészeti Múzeum udvara

A gazdag Sorothus hajótulajdonos és versenylótenyésztő házában felfedezett kiállítási darab egyike kerek medailonban ábrázolja a kecses állatokat, két oldalról egy-egy pálmafa felé fordulva. Mindegyikük felett nevüket is kirakták, így tudjuk, hogy többek között Adoramus, Crinitus, Amor és Dominator is harcba szálltak valaha a győzelemért.

Az állatok ábrázolása nagyon élethű szinte minden mozaikon, legyen szó szárnyasokról, négylábúakról, vízi lényekről. Jó példa erre a Bacchus győzelmi menetét megörökítő hatalmas tabló is, amin a győztes kocsiját – az akkor elvárt mitológiai megjelenítésnek megfelelve – négy tigris húzza, körülötte táncoló alakok, párducok haladnak. A bor s a mámor istenének megformálása nagy technikai tudásra vall, lengő öltözékének redői valósághűek. Egy másik istenség, Neptun, a római mitológia tengeristene győzelmét láthatjuk egy alapos anatómiai ismeretről tanúskodó, a 3. századból származó kiállítási darabon, melyet a múzeum igazgatója egyik kedvenceként mutatott meg. Itt az is megfigyelhető, hogy a keretet nagyobb, míg az ábrázolt lényeket – pompás színátmenetet elérve – kisebb mozaikdarabokkal rakták ki. Sousse tengerparti város, így nem véletlen, hogy a mitológiai jelenetek mellett a mindennapi élet ábrázolása döntően a tengerhez, hajózáshoz, halászathoz kapcsolódik. 

A 3. század második felétől a pogányság visszaszorult, a kereszténység egyre jobban elterjedt Hadru- metumban. Ennek építészeti nyomai is megtalálhatók a városban. Bazilika romjaira bukkantak, ahol az apszist valaha lótuszvirágos mozaikkal díszítették. Sousse-ban három keresztény katakombát is feltártak, amelyek öt kilométer hosszan húzódnak, s mintegy tizenötezer sírt őriznek. A legnagyobb az 1885-ben felfedezett Jó Pásztor-katakomba. Nevét arról a márványsztéléről kapta, amely – Krisztust jelképezve – egy bárányt a vállán hordozó pásztort mutat. A katakombákban is gyakran alkalmaztak mozaikdíszítést. Ennek szép példája a 4. századból származó Pascasius nevű, 65 évet megélt ember síremléke, amelyen az életteli növény- és állatábrázolás mellett feltűnik a krisztusi motívum is.

Neptun győzelmi menete

Az 525-ben lezajlott barbár pusztítás után a város újjászületett. A bizánci korban épített házak belterét is gyakran díszítették mozaikokkal. E korszaknak számomra legszebb emléke a szépen helyreállított keresztelőmedence. A 6. századból származó, jacuzzira emlékeztető, nyolc ember számára kialakított ülőhelyekkel rendelkező, vallási szertartást szolgáló építményben körben ültek, mintegy a közösséget, összetartozást szimbolizálva. A keresztelőmedence alján kirakott alfa és omega jel pedig a hit alapját jelképezi.

A Régészeti Múzeumban a mozaikok mellet más becses emlékeket is őriznek. Jelentősek a 6. századból származó sztélék. Ezeket a föníciaiak a várost védő isteneknek, Baal Hammonnak és Tanitnak bemutatott gyermekáldozatok emlékére állították. A római korszakból szobrok, a keresztény időből terrakotta táblácskák is fennmaradtak. A 7. században az iszlám hódítása véget vetett a nyüzsgő életnek, betiltották a borivást, a játékokat, a muzsikát, s a város, stratégiailag jó helyen fekvő kikötőjével harci támadások kiindulópontjává vált. Tunéziában a mozaik a mai mindennapokban is megjelenik. Szállodánk tengeri kijáratát például vízi lények „őrizték”.

Sousse viharos történelmet mondhat magáénak, az idők során punok, rómaiak, vandálok, bizánciak, arabok, normannok, spanyolok, törökök, franciák vették birtokba, s hagyták nyomukat a környékén. Az 1992-es sevillai világkiállításra összeállított régészeti album nem véletlenül viselte a „Tunézia – civilizációk keresztútjai” címet. Sousse múzeumai, a Régészeti Múzeummal egyetemben ennek a kulturális sokszínűségnek méltón állítanak emléket.

Csermák Judit