Római emlékek Tunéziában
Az évezredek hagyatéka felmérhetetlen. Az egymásra épülő kultúráknak köszönhetően ma nehéz úgy építkezni, hogy ne kerüljön gazdag leletanyag a felszínre
A májusi ítéletidő Tunéziában is éreztette hatását. Az emberek fázósan sétáltak Sousse promenádján, vagy a fűtött medencékben, törökfürdőkben várták az időjárás jobbra fordulását.
CSERMÁK ZOLTÁN
„Ilyenkor érdemes romokat nézni – mondja egy utazási iroda képviselője, de egyben hozzá is teszi: – A szállodák all inclusive ellátása nem kedvez a kirándulásoknak, a vendégeket nagyon helyhez köti. A gazdasági krízis miatt egyébként is kevesebb a turista, így a kulturális értékek iránt is gyér az érdeklődés.”
Pedig Tunézia rendkívül gazdag műemlékekben, különösen a római világ hagyott az utókorra számtalan látnivalót.
Volt mit örökölni, ideális adottságai miatt az ország területe már az ókorban is sűrűn lakott volt. Kereskedelmi szempontból is hamar felfedezték értékét, mert a Földközi-tenger medencéjének közepén jó kikötési lehetőséget biztosított a Gibraltár felé terjeszkedő föníciaiaknak. A Kr. e. IX. századi Karthágó már virágzó város volt, egyben a pun kultúra központja. Az „afrikai éden” birtoklásáért hamar megindultak a harcok, Róma három véres háborúban kényszerítette térdre Karthágót. Porcius Cato dörgedelmes szavai a szenátusban: „Karthágónak vesznie kell” – nyitott fülekre találtak, s Scipio hadai véres harcok árán foglalták el a várost.
Karthágó eleste nem járt a pun kultúra teljes megsemmisülésével, a nyelv, a vallás, a közigazgatás elemei beleolvadtak a római élet mindennapjaiba. A rómaiak Octavianus Augustus alatt Karthágót Africa provincia fővárosává tették, így a birodalomrész fejlődése új lendületet vett. Egymás után épültek a nagy kiterjedésű városok. Igen sok közülük viszonylag épen vészelte át a történelem viharait, s mivel nem épült rájuk újabb település, egyedülálló módon mutatják be az egykori római kultúrát.
Tunézia leglátogatottabb romterülete a Tunisztól másfél óra járásra található Dougga. Az ország egyik legjobban megmaradt és megóvott római romvárosa méltán érdemelte ki, hogy az UNESCO a világörökség részeként tartsa számon. Fekvése ideális, a környező dombok természetes védelmet nyújtottak lakóinak. Virágkorát Kr. u. a III. században élte. Gazdagságát az egész tartományhoz hasonlóan mezőgazdaságának köszönhette. A huszonöt hektáron elterülő tehetős település a római tartományi városok minden tipikus intézményével rendelkezett: színházát 3500 főre tervezték, fóruma, capitoliumi temploma, fürdője még romjaiban is impozáns. Meteorológiatörténeti látványosságot is mutatnak a vendégeknek: egy tágas tér kőburkolatába vésték azt a nyolc méter átmérőjű kört, amelynek kerületén egykor bejelölték a vidék uralkodó szélirányait. Számos emlék árulkodik a település mindennapjairól, a Küklopsz fürdő illemhelyén 12 márványlapból kialakított árnyékszék maradt épen. Dougga egykori életéről a feltárások során talált több mint 2000 felirat is tanúskodik, legnagyobb részüket édesvízi mészkőbe, kisebb hányadukat márványba vésték.
A Duggától északkeletre elterülő Bulla Regia Tunézia és a világ régészetében is megkülönböztetett helyet foglal el. E hírnevét a föld alá épített, máshol nem található, kiváló állapotban megmaradt villáinak köszönheti. Ha összehasonlítjuk Douggával, akkor látványban is érzékelhető a különbség, amíg nagyobb testvérében rekonstruálták a romokat, Bulla Regia szinte érintetlenül őrizte meg egykori varázsát.
A település elhelyezkedése kedvező, körben hegyek védték a külső támadásoktól, s egyben a hideg északi szelektől, a misztráltól is. A hegyekben, mint egykor, ma is kőbánya működik. Bővizű források is fakadtak a környéken, ezek látták el ivó- és termálvízzel a várost. A meleg víznek télen, a hűs forrásvíznek nyáron volt jelentősége.
Bulla Regia nevezetességei a Krisztus utáni II., III. és IV. században, Marcus Aurelius, Hadrianus és Vespasianus idején épített.