Iszlám szesz

Glóbusszal a vállamon (9.)

Ha a próféta látná!

Efes söröző Kyréniában. Igazhitűek kompromisszuma                                                                   fotó: A szerző fotótárából

Napjainkban a mohamedán életvitellel kapcsolatban az italozási szokásokra is fény vetődik. Bejárva egy tucat iszlám országot, elmondhatom, hogy képmutatásért az ottani lakosság sem megy a szomszédba. Mondhatni, vizet prédikálnak és bort isznak.

1997-ben, a török megszállás alatt álló Észak-Cipruson forgattunk, vendéglátóink pazar fogadtatással kívánták bebizonyítani a világnak és nekünk létjogosultságukat. A roskadozó asztalok az ezeregy éjszaka világát idézték, s az italválaszték is példás volt. Vendéglátónk, a sokat megélt politikus, Özkán, miután elmerengett a világ dolgain, s búslakodott Aphrodité szigetének megosztottságán, egyre gyakrabban mondott pohárköszöntőt. Tósztjai nyomán az igen erős ráki, a török sör, az Efes és a híres ciprusi borok felváltva csúsztak le a torkán. A vallást firtató kérdésünkre dodonai választ adott, amelyben a vallás és az élet szeretete egyaránt megfért egymással. Másik törökországi forgatásunkon a tüzes kappadókiai borokkal ismerkedhettünk meg. A butéliákból mindig került az asztalra, s meggyőződhettünk róla, hogy oszmán barátaink a görög kultúrát nemcsak leigázták, de maradandó kincseit azóta is híven őrzik. Mikor az idegenvezető hölgyünk a búcsúvacsorán már harmadszor kérte, hogy énekeljük együtt az itthon is ismert, Üszküdárba ment az írnok, ment lakodalmára népszerű török dalt, akkor éreztem, hogy az ital már kifogott rajta.

Egy butélia Magon. Tiltott élvezet

 

Tunéziában is hasonló tapasztalatokra tettünk szert, amikor a neves Magon pincészetébe vitt az utunk, francia borász kísért végig a hordósorokon. A Languedoc szőlőtőkéin edződött, vagy Franciaországban tanult szakemberek csodákat műveltek az észak-afrikai országban, a korábbi lőrék helyett a francia ízléshez alkalmazkodó, minőségi nedűket termeltek. A legjobb borok az ötcsillagos szállodákban találnak fogyasztókra, de az olcsóbb asztali borok is elfogynak az utolsó cseppig az all inclusive szállodákban.

Malajziában a portugálok hintették el a bor szeretetét. Szállíthatósága miatt a vörös borok terjedtek el, s jóllehet a lakosság 60 százaléka muszlim, a külföldön végzett, felső réteg nem nagyon érez bűntudatot, ha itallal kínálják. Az égetett szeszek ára is egyébként megfizethető. Ennek is köszönhető, hogy a szingapúri határon a városállam zordon fináncai igazán az alkoholra „buknak”, ennek kellemetlen következményeit magam is tapasztaltam.

A legnagyobb iszlám közösség Indonéziában él, de ők sem különbek a Deákné vásznánál. A magyar nagykövettel, Németh-Pach Judittal készítettem Jakartában interjút, s nem is lepődtem meg nagyon, amikor a külképviseletünk a helyi borvásárra készült nagy erőkkel. Meg is lett az eredménye, a 2016-os jakartai Bor és Sajt Expón Magyarország volt az egyik díszvendég, és tokaji boraink elnyerték az indonéz sommelier szövetség díját is.

Csermák Zoltán